Kevés cuccot szerzünk be újonnan a gyerekeknek, szerencsére családon és baráti körön belül elég jól mozognak a kellékek, de amikor már a rövidebb utazások is kezdtek elviselhetetlenekké válni a kocsinkban az egyik gyerekülés és a hozzátartozó gyerek fokozódó összeférhetetlensége miatt, döntöttünk; vásárolunk. Nem viccelek, napok teltek el úgy, hogy a kölykök alvásidejére korlátozott boldog békeidőt a német autóklub honlapját böngészve töltöttem, innét időnként átugrottam a Brendonra, meg a Babyoutletre lecsekkolni, melyik ülést lehet kapni itthon is (mindegyiket), gyorsan kihúztam az 50 ezer felettieket, meg a nem eléggé biztonságosakat, és még így is marha sok maradt a listán. Pár nap után, az őrület határán, de a "legalább tökéletesen racionális vásárló vagyok" megnyugtató érzésével a fejemben döntöttem: Römer. Biztonságos, árban még elfogadható, minden lehetőséget ismerek. Brendonban megnéztem, van. Hétvégén visszamentünk belepróbálni a gyermeket: nincs. Nem baj, van másik, kicsit drágább, de ha tetszik, vigyük. Családon eluralkodó fokozódó idegroham közepette sikerült a kocsiba próbálni a terméket, miközben az eladó sztoikus nyugalommal várta végig a következő fél órát is, mire eldöntöttük, milyen huzattal kérjük. Rendelés OK. Végre.

És akkor elkövettem a hibát. Sose veszek kismamaújságot, egyszerűen csak nem érdekelnek különösebben, de akkor, péntek este mégis bekerült egy a szekérbe. Igen, volt benne brendonos kupon, igen, gyerekülésre, igen, nyolcezres, nem, nem pont arra... Megnéztem az adac.de-n, biztonságot tekintve ugyanaz a besorolás, mint a Römer. Kuponnal együtt az ára épp a fele a másiknak...

Másnap racionális vásárló bement a boltba, megnézte a kuponos ülést, aztán elhozta a Römert. Jobban nézett ki.

(Aki most szeretne gyerekülést vásárolni, annak itt van még egy érdekes link: az origóról.)