Tanítónőktől hallom mostanában, hogy eltűnt az átlagos gyerek az iskolákból. Vagy osztani is tud már az elsős szeptemberben, vagy sose fogja ezt megtanulni. Pár nappal ezelőtt a Kossuth Rádió Napközben című műsora is foglalkozott a gyerekek (sérültek és egészségesek) fejlesztésével, Bán Annamari, az OkosBaba program megálmodója is nyilatkozott, utána háborgott is egy jót a saját blogján. Nna, ilyenkor legyen okos a kisgyerekes szülő. Egyes kutatók azt mondják, a helyes kiejtés elsajátításában van szerepe a korai nyelvtanulásnak- igen ám, de akkor nem nekem kellene beszélnem angolul a gyerekhez, mert én is kimaradtam az óvodás angolból gyerekkoromban. És tulajdonképpen miért is baj, ha a gyerekem majd kis akcentussal beszéli a nyelvet? Az egész világ akcentussal beszél angolul. Akkor meg mégiscsak dumálhatnék hozzá én is idegenül, nem lenne tőle semmi baja.. uhh. Ugye, hogy nem is olyan egyszerű? (Megjegyzem, az szerintem is csak egyetlen kivételes eset, hogy egy kisfiúnak személyiségzavarai lettek a nyelvtanulástól- ld. Bán Annamari blogját). 

Másrészt, láttam már olyat is, aki mindenféle jóra megtanította az óvodás gyerekét, csak éppen a "köszönöm" meg a "légy szíves" használata nem ment még elsőben- magyarul legalábbis nem...

Bevallom, néha én is vacillálok, hogy hogyan teszek jót a gyerekeknek. Kell-e a különóra, vagy vigyem csak a játszótérre, mondván ott is sok dolgot megtanul. Ugyanakkor a játszótér sokszor üres, mert a többiek a zenebölcsiben vannak éppen, fél órát 800 Ft-ért. Normális ez? Azért fizetünk, hogy közösségbe menjünk? húha...

Próbálok a gyerekeim igényeihez igazodni, a játszóteret meg az uszodát imádják, a foglalkozásokon meg sarkon fordulnak, hát akkor én inkább mozgatom őket. Itthon meg addig rázzák a rumbatököt, amíg el nem fárad a kezük, nem vesszük el tőlük, mondván "jön a következő feladat", mint a zenebölcsiben. Közben persze néha aggódom, hogy valamit rosszul csinálok, és 20 év múlva majd szemrehányásokat tesznek nekem a gyerekeim, hogy miért maradt ki a bölcsis mikrobiológia szakkör az életükből. És különben is, hogy fogják így megtanulni a maradékos osztást első osztályig? Fogalmam sincs.

Akkor lehet, hogy a férjemmel mi vagyunk a kivételek, akik átlagos gyerekeket nevelnek? A többiek meg mindannyian egyéniségek lesznek? /"Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!"/ Na jó.

Írjatok érveket, ellenérveket, nagyon kíváncsi vagyok rá, mit gondoltok erről a témáról!

A Kossuth Rádió műsora pedig itt még egy ideig visszahallgatható: http://real1.radio.hu/kossuth/ 2008.11.03. 9-10-ig.