Minden "nagykönyv" leírja, hogy a gyereknek kanalat kell adni a kezébe attól a pillanattól kezdve, hogy fogni és enni is tud, mert így majd szépen és hamar megtanulja saját kezűleg belapátolni az étket a fejébe (ezáltal lehetőséget biztosítva anyának, hogy időnként ő is a családdal egyidőben táplálkozzon.) A dolog (mármint a kanálkézbeadás) időnként teljes konyhafestés megelőző pillanatait jelenti, de utóbbival még várhatunk; az első falfirkák megjelenése előtt semmiképp se szóljunk a szobafestőnek.

Minden károkozás ellenére a dolog egyébként működik, a kölkök tényleg elég hamar tanulnak kanalazni (bár a kés meg a villa mindig jobban izgatja őket).

Milyen evőeszközt válasszunk?

A műanyag kanalak érdekes módon minden előzetes figyelemfelhívás és főképp vásárlás nélkül egyszer csak ellepik a konyhafiókot, miután megszületett a gyermek. A termékmintát küldözgető cégek ugyanis előszeretettel ajándékoznak kanalakat, ezzel két legyet (célcsoportot?) ütnek egy csapásra; egyrészt: keltenek egy minimális lelkiismeretfurdalást anyukában, ha nestlés kanállal tömi a Milupa tejpépet a gyerekbe, másrészt: ma már divat olyan korán olvasni tanítani a kiskorút, hátha épp a Hipp felirat lesz az első, amit elolvas (és megjegyez) a kis tünemény.

Mindenféle promóció ellenére a műanyag kanalak közül nálunk a vásárolt, hosszú nyelűek  jöttek be, két dolog miatt: ki lehet vele bányászni az üvegkaját az utolsó falatig anélkül, hogy csuklóig szilvás/sütőtökös lennél, másrészt valami miatt a gyerekek is ezt komálták, és a közismerten nem túlságosan magas falú krémtúróból is ezzel lapátolták ki a maguk uzsonnányi zsír és szénhidrátadagját. /Az üvegkajára visszatérve; tudom, tudom, igényes szülő tányérban tolja a gyerek orra elé az üvegkaját is, DE: tetszettek már hallani a (baba)kocsiban etetés intézményéről kirándulás/vis major/vagy bármi más esetén?/

A műanyag kanalak a későbbiekben is jól használhatóak (pl. utazáskor), szemben a műanyag villákkal, és késekkel- ezeknek semmiféle értelmét nem látom, ilyen nálunk csak a babakonyhában fordul elő. Hasonló igaz a "kanyarodó nyelű", hőmérős, és egyéb extrákkal ellátott cuccokra is, annyi különbséggel, hogy ilyenek a babakonyhában sincsenek.

Ha mindenképp szeretnénk villát és kést is adni a gyerek kezébe, akkor érdemes fém, gyerek evőeszközkészletet ajándékozni a csemetének. Igazi áttörést fog hozni a táplálkozásban, tényleg! Egy dologra azonban figyelni kell: ha nem akarjuk magunkat megszivatni, akkor vagy külön rekeszben tároljuk a gyerek holmijait, vagy több készletet is veszünk, ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy vacsi előtt hosszas perceket töltünk -éhesen- a csepegtető teljes lepakolásával, mire előkerül az aljáról a majmos villa- az egyetlen, amivel a kiskorú hajlandó hozzányúlni az egyébként is gyorsan kihűlő és ezáltal élvezhetetlenné váló rántottához.

folytatjuk...