StoryTeller néven reklámozza nagyszülőknek egy amerikai weboldal a következő szolgáltatást: emeld fel a telefonkagylót, tárcsázz, mondj egy mesét, esetleg énekelgess is mellé az unokáidnak, ezt a szolgáltatók majd a vonal túlsó végén szupertitkosan és adatvédelmileg kifogásolhatatlan módon rögzítik, majd a hanganyagot az általad megadott e-mail cím(ek)re továbbítják; egyszerre annyi kölöknek, ahánynak csak akarod. Tessék, egy csapásra meg van oldva az összes 8+ unokás, távollakó amerikai nagyi és a hozzájuk tartozó összes kiskorú problémája.
Hát, nem tudom. Engem már az üzenetrögzítő is idegesít, ez meg valami hasonló érzést kelthet a nagyszülőkben, a különbség csak annyi, hogy itt sokkal tovább dalolgatsz a süket kagylóba. Persze, amióta amerikai öldöklős film létezik, tudhatjuk: náluk alapelv, hogy telefont csak terroristának, túszejtőnek, és bérgyilkosnak vesznek fel, élő, közönséges halandó csak az üzenetrögzítővel beszélhet (amit a hívott fél a pamlagon heverve, egyenes adásban hallgat végig.)
Egyébként a nagyi/papi tényleg lakhat távol (az USA-ban meg különösen), a mese jó, kell is a gyereknek, szóval az alapötlet nem olyan rossz, csak olyan "mi a francnak az egész" érzése van tőle az embernek. Nem elég a bulihoz a skype vagy ha sima telefonon odaszólok, "aludj jól, angyalkám!"? Még a végén beszélgetni is akar a büdös kölke...
