Múlt hét csütörtökön tele volt a Kossuth Rádió azzal, vajon jó-e a torkos csütörtöközés, és ha igen, kinek.

A kisgyerekeseknek, szerintem. Mert:

• a gyerek féláron maszatolja szét a kaját az etetőszéken (mert mire a rántott csirkemellig ért, már jóllakott a két deci, félárú almalével). Feléledés csak a somlói körül várható és épp az adag feléig tart- mint az ár.
• az éttermek számítanak a nagy tömegre, ezért valószínűleg az év leggyorsabb kiszolgálását képesek produkálni, ami valljuk be, nem nagy hátrány.
• hiába foglalt minden asztal e napon délben és este, a kisgyerekes családnak jó a délutáni időpont is, így a későn kapcsolók is beférnek még valahova (az egyik barátnőm rendszeresen lecsúszik a "nagy zabálásról", mert mindig csak aznap tudja meg, hogy eljött az idő..).
• épeszű ember nem gondolja, hogy torkos csütörtökön romantikázik étteremben, így nem kell különösen aggódnunk, hogy a szemünk fénye szétüvölti a szomszéd asztalnál zajló leánykérést.
• a gyereknek lesz némi fogalma arról, hogy mi az az étterem. Ez a tudás a későbbiekben jól jöhet esküvőkön, diplomaosztókon és egyéb családi eseményeken való megjelenéskor.

A fenti leírás természetesen az átlag magyar család átlaggyerekére vonatkozik. Aki viszont kulturális attasénak szánja a kölköt, az inkább hagyja ki az egészet, nehogy a sóhersághoz is hozzászoktassa a nagy jövő előtt álló embergyereket.