Összegyűjtöttem néhány infót a lázcsillapítókról, amit az elmúlt néhány év alatt gyógyszerészektől és gyerekdokiktól gyűjtöttünk be. Íme a lista, saját tapasztalatokkal kiegészítve (meg fogjátok ismerni, melyik a szakmai):
A Ben-u-ron hatóanyaga ugyanaz, mint a Panadolé, mindkettő kb. 38,5 fokig jó.
Egy hányós betegségnél javasolta az ügyeletes gyerekdoki, hogy a Nurofen helyett a "pocakkímélő" Ben-u-ront adjuk a gyereknek. Tény, hogy ez utóbbi később bent is maradt a kölökben.
Viszont a Nurofent (szirupot) általános örvendezés és sorbanállás fogadja minden "tömeges" megbetegedésnél a családban, tehát nem kell különösebb köröket futni, hogy bevegyék a kiskorúak. Ez elsősorban az adagolójának köszönhető (viszont bármelyik másik szirupot bedhatjuk közönséges fecskendővel, azt is csípik.)
A kúpot (Germicid C) nálunk utálják a kölykök, csak akkor adom, ha valami miatt mégsem megy le szájon át a gyógyszer.
Makacs láznál (két adag lázcsillapító után) már nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha tovább tömjük a gyerekbe a gyógyszert, ilyenkor muszáj fizikálisan is hűteni a kicsit. Ez hűtőfürdőt, vagy vizes lepedőzést jelent. A hiedelmekkel ellentétben a hűtőfürdőnél nem kell lefagyasztani a gyereket, de azért a vízhőfok ne legyen a normális testhőmérsékleti érték felett..
És még két megjegyzés:
Időnként a kölykök még 38,5-tel is elrohangálnak. Nem tudom, hogy csinálják, én ennyivel már alig élek. Mindenesetre lázasan inkább hisztisek, mint bágyadtak, szerintem.
És a lázat csak egészen kicsike korukban mértem végbélben; amióta nem lóg át a lázmérő vége hónaljban a túloldalra, azóta ott méricskélünk. Digitális lázmérőt a "Végeztem!" csipogása után is bent szoktam hagyni 2-3 percig, ilyenkor rendszerint még egy fél fokkal emelkedik a mért érték.
