Mondhatni szkeptikus vagyok az óvodások nyelvoktatásának hasznosságát/értelmét illetően. Én elhiszem mindenkinek, hogy az ő gyereke imádja az angolórákat, de speciel én nem iratnám be az óvodásomat ilyesmire.
Alább két videó, amik önmagukért beszélnek:
emitt Palya Bea, csak úgy szimplán magyarul, ott meg tessék nézni, hogy élvezik a japán gyerekek a "wheels on the bus"-t, még az asztalra is lehajtják a fejüket örömükben!
Múlt hét csütörtökön tele volt a Kossuth Rádió azzal, vajon jó-e a torkos csütörtöközés, és ha igen, kinek.
A kisgyerekeseknek, szerintem. Mert:
A fenti leírás természetesen az átlag magyar család átlaggyerekére vonatkozik. Aki viszont kulturális attasénak szánja a kölköt, az inkább hagyja ki az egészet, nehogy a sóhersághoz is hozzászoktassa a nagy jövő előtt álló embergyereket.
"Nem, nem, nem! A ceruzák nem tudnak repülni, kisfiam!"
Bármennyire is egyszerűnek tűnik, nem a legpraktisabb tárolási eszköz a rajzeszközök számára az ananászos konzervdoboz vagy egyéb olyan cucc, amiben ömlesztve lehet tartani azokat. Egyetlen mozdulattal lehet ugyanis a doboz tartalmát teríteni a szobában, és, ami a legrosszabb, a 4 éven aluliak élnek is ezzel a lehetőséggel. Ilyenkor 64 darab ceruza/filctoll/zsírkréta különböző arányú keveréke repül ki a tárolóedényből 2 másodperc alatt, ami lássuk be, erősen töredéke annak a hat és fél percnek, amit MI töltünk az összeszedéssel. Hazai és baráti tapasztalatok alapján a probléma egészen jól kezelhető azzal, ha a legkisebbeknek is vásárolunk tolltartót (azt a fajtát, amibe minden egyes tollat külön kell a gumi alál bújtatni). Ezzel egyrészt keretek között tartható a háztartásunkban fellelhető rajzeszközök száma, másrészt megmenekülünk az állandó ceruzagyűjtéstől. És még csak nem is vettük el az alkotás lehetőségét a gyermektől. Ugyanígy, praktikusabb a különálló lapok helyett rajzolás céljára saját füzetet is ajándékozni a gyerkőcnek (akár egy használaton kívüli határidőnapló is jó lehet, bár nálunk a "vonalas papír" kiverte a biztosítékot...)
StoryTeller néven reklámozza nagyszülőknek egy amerikai weboldal a következő szolgáltatást: emeld fel a telefonkagylót, tárcsázz, mondj egy mesét, esetleg énekelgess is mellé az unokáidnak, ezt a szolgáltatók majd a vonal túlsó végén szupertitkosan és adatvédelmileg kifogásolhatatlan módon rögzítik, majd a hanganyagot az általad megadott e-mail cím(ek)re továbbítják; egyszerre annyi kölöknek, ahánynak csak akarod. Tessék, egy csapásra meg van oldva az összes 8+ unokás, távollakó amerikai nagyi és a hozzájuk tartozó összes kiskorú problémája.
Hát, nem tudom. Engem már az üzenetrögzítő is idegesít, ez meg valami hasonló érzést kelthet a nagyszülőkben, a különbség csak annyi, hogy itt sokkal tovább dalolgatsz a süket kagylóba. Persze, amióta amerikai öldöklős film létezik, tudhatjuk: náluk alapelv, hogy telefont csak terroristának, túszejtőnek, és bérgyilkosnak vesznek fel, élő, közönséges halandó csak az üzenetrögzítővel beszélhet (amit a hívott fél a pamlagon heverve, egyenes adásban hallgat végig.)
Egyébként a nagyi/papi tényleg lakhat távol (az USA-ban meg különösen), a mese jó, kell is a gyereknek, szóval az alapötlet nem olyan rossz, csak olyan "mi a francnak az egész" érzése van tőle az embernek. Nem elég a bulihoz a skype vagy ha sima telefonon odaszólok, "aludj jól, angyalkám!"? Még a végén beszélgetni is akar a büdös kölke...
Lenyűgöz a vegyipar és/vagy az élelmiszeripar (ha egyáltalán el lehet ezeket ilyen konkrétan választani egymástól manapság).
Közönséges és gyerektelen halandó- néhány extrém és nagyon egyedi esettől eltekintve- nem azért mossa a ruháit, mert koszosak, hanem mert "voltak rajta". Egyedülállóknak és nagyon kezdő családoknak (értsd: 2 emberes) külön idegőrlés, míg összejön egy egész adag, egyféle színű gönc. És: totálisan mellékes, hogy milyen mosószert használnak, a lényeg, hogy a cucc jobb illatú legyen, mint mosógépbe tuszkolás előtt volt. Erről meg úgyis az öblítő, szerencsésebbeknél meg a szabad levegőn szárogatás gondoskodik.
Kölykök mellett a helyzet egészen más: a gyerek általában el se tud aludni, ha nem "duruzsol" mellette a jó öreg Hajdú/Indesit/Whirpool, és a kölök akkor is hangosan beszél, ha véletlenül nem kell túlordítania a mosógépet. Másrészt a gyerekek ruhái nem izzadságszagúak, viszont cserébe marha mocskosak. Ráadsául a mocsok terjedni bír.. Soha, soha nem mondhatod a gyerekednek, hogy "Nem!", ha az a kérdés hangzik el, hogy "Anya, megölelsz?". Még akkor sem, ha szemed fénye épp most evett meg egy pohár tejfölt...kézzel... Vannak reménytelennek tűnő (főként) kajafoltok, amik minden áztatás és egyéb macerálás nélkül a mosás végére már legalábbis nem látszanak (akárhogy is érte ezt el a kék/zöld/színtelen lötyi), máskor meg az istennek nem használ a vízfestékkel összekent és azonnal áztatólébe hajított pulóvernek se Vanish, se egyéb csodaszer. Néhány bosszantó kísérlet után az ember lánya elkezdi váltogatni a mosószereket, és tapasztalatot gyűjt:
Konklúzió:
Kérdés:
mégis, ti milyen mosószert használtok? Alternatív mosók (pl. szappanreszelékesek) és csodaszereket használók véleménye egyaránt érdekel. Hátha nektek nincsenek is foltos ruháitok.
Kipróbáltunk a Bagoly doktor CD-ROM sorozatból egyet. Pontosabban szerettünk volna kipróbálni egyet, a vásárlásnál azonban nem jutottunk tovább...
CD-t gépbe berak, telepít, regisztrációs kód bepötyög. Oké. Ezután kapsz egy újabb belépési kódot, azt beküldheted nekik sms-ben, vagy neten (így csináltuk). Erre válaszul egy emilben érkező, immáron harmadik regisztrációs kódot kellene kapnod, amivel végre elindíthatod a programot.
Namármost. Vannak problémáink:
Többszöri próbálkozás ellenére sem kaptuk meg a harmadik belépő kódot, így nem tudjuk sajnos használni a programot.
Még ha megkaptuk volna a kódot, akkor sem értem igazán, mi a fenének ez a hosszadalmas procedúra, azon kívül, hogy negatív reklám. A gyereket az első dührohamáig érdekelte a program, elkönyvelte magában, hogy ez a CD nem működik, kihajítja, használ másikat.
A dobozon ez áll: "A programhoz csak akkor tudunk segítséget és támogatást nyújtani, ha a regisztrációs kártyát postán visszaküldte". Hát, ez sem rövidíti le a dolgokat.
Tetszettek volna talán egy kicsit a vevői igényekkel (is), és nem csak a program biztonságával törődni, akkor most talán nem kellene itt mindenkit óva intenem attól, hogy megvegye a Bagoly doktor sorozat bármelyik elemét... Persze ez marha nagyképű duma, mert mit számít egy szaros kis blog néhány olvasója a "Multimédia Holding Rt"-nek? Egyébként Magyarországon manapság nem "szokás" feltüntetni a CD borítókon egy cégnévben, hogy egy részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik? Vagy olyan régi a borító, hogy azóta a törvény rég megváltozott, a termék meg nem fogyott el? hmmm.. Hiába, az ember néha rosszul választ a boltban.
Update: 2009.02.03.
Időközben megkaptuk a belépési kódot (egy nap után). A program így csak hátborzongatóbb lett: van pl. egy olyan feladat, amikor egy képet kell kiszínezni "úgy, ahogy az életben látod". Tehát ezt várják: a fa törzse barna, a levél zöld, az alma piros, az ég kék, stb. Tetszettek már látni AZ ÉLETBEN zöld almát, vagy azt, amikor vörös az ég alja, ne adj' isten nyírfát? A nonkonformista gyereknek meg azt szajkózza a program, hogy "sajnos, rosszul oldottad meg a feladatot." És addig nem engedi továbblépni a büdös kölkét, amíg meg nem tanulja, hogy az alma márpedig piros. 3-6 éves korig ajánlják a szerzők ezt a remeket. brrhhrhrhrhhrhr
Hát, ott van neki ugye a gyes, szerencsésebbeknek a gyed, újoncoknak a tgyás, meg persze a némileg ellentmondásos megítélésű családi pótlékunk. Ezekhez jön még (a nagyon szerencséseknél) az Ember fizetése, aki ha átlagmagyar, akkor nem hoz haza mérhetetlenül sok lóvét, de a (kreatív) család mindebből tulajdonképpen nem hal éhen -nna, a gyesen lévőknél ez már nem biztos- luxuscikkekre viszont egészen biztosan erősen limitált mértékben futja. És ha Anyánk olyan luxuscikkekre is vágyik, mint a Normális Családi Nyaralás, akkor egyszercsak elkezd cefetül kombinálni, miből lehetne azt előteremteni.
Ma már a neten is egy fél iparág azon ügyeskedik, hogy ezeknek a vadul kombináló kismamáknak és anyukáknak megoldási lehetőségeket nyújtson a "hogyan teremtsünk pénzt legálisan" kérdéskörben (nna, azért termelnek a tanácsadók maguknak is rendesen- de amíg mindenki pénzért veszi a kenyeret, addig ez utóbbi nem nagyon róható fel nekik). Íme, egy kis ízelítő, MIRE költhetünk, hogy aztán (állítólag) legyen MIBŐL:
Hölgyeim, tessék választani! További pénzteremtő ötleteket a kommentek közé várunk!
Minden "nagykönyv" leírja, hogy a gyereknek kanalat kell adni a kezébe attól a pillanattól kezdve, hogy fogni és enni is tud, mert így majd szépen és hamar megtanulja saját kezűleg belapátolni az étket a fejébe (ezáltal lehetőséget biztosítva anyának, hogy időnként ő is a családdal egyidőben táplálkozzon.) A dolog (mármint a kanálkézbeadás) időnként teljes konyhafestés megelőző pillanatait jelenti, de utóbbival még várhatunk; az első falfirkák megjelenése előtt semmiképp se szóljunk a szobafestőnek.
Minden károkozás ellenére a dolog egyébként működik, a kölkök tényleg elég hamar tanulnak kanalazni (bár a kés meg a villa mindig jobban izgatja őket).
Milyen evőeszközt válasszunk?
A műanyag kanalak érdekes módon minden előzetes figyelemfelhívás és főképp vásárlás nélkül egyszer csak ellepik a konyhafiókot, miután megszületett a gyermek. A termékmintát küldözgető cégek ugyanis előszeretettel ajándékoznak kanalakat, ezzel két legyet (célcsoportot?) ütnek egy csapásra; egyrészt: keltenek egy minimális lelkiismeretfurdalást anyukában, ha nestlés kanállal tömi a Milupa tejpépet a gyerekbe, másrészt: ma már divat olyan korán olvasni tanítani a kiskorút, hátha épp a Hipp felirat lesz az első, amit elolvas (és megjegyez) a kis tünemény.
Mindenféle promóció ellenére a műanyag kanalak közül nálunk a vásárolt, hosszú nyelűek jöttek be, két dolog miatt: ki lehet vele bányászni az üvegkaját az utolsó falatig anélkül, hogy csuklóig szilvás/sütőtökös lennél, másrészt valami miatt a gyerekek is ezt komálták, és a közismerten nem túlságosan magas falú krémtúróból is ezzel lapátolták ki a maguk uzsonnányi zsír és szénhidrátadagját. /Az üvegkajára visszatérve; tudom, tudom, igényes szülő tányérban tolja a gyerek orra elé az üvegkaját is, DE: tetszettek már hallani a (baba)kocsiban etetés intézményéről kirándulás/vis major/vagy bármi más esetén?/
A műanyag kanalak a későbbiekben is jól használhatóak (pl. utazáskor), szemben a műanyag villákkal, és késekkel- ezeknek semmiféle értelmét nem látom, ilyen nálunk csak a babakonyhában fordul elő. Hasonló igaz a "kanyarodó nyelű", hőmérős, és egyéb extrákkal ellátott cuccokra is, annyi különbséggel, hogy ilyenek a babakonyhában sincsenek.
Ha mindenképp szeretnénk villát és kést is adni a gyerek kezébe, akkor érdemes fém, gyerek evőeszközkészletet ajándékozni a csemetének. Igazi áttörést fog hozni a táplálkozásban, tényleg! Egy dologra azonban figyelni kell: ha nem akarjuk magunkat megszivatni, akkor vagy külön rekeszben tároljuk a gyerek holmijait, vagy több készletet is veszünk, ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy vacsi előtt hosszas perceket töltünk -éhesen- a csepegtető teljes lepakolásával, mire előkerül az aljáról a majmos villa- az egyetlen, amivel a kiskorú hajlandó hozzányúlni az egyébként is gyorsan kihűlő és ezáltal élvezhetetlenné váló rántottához.
folytatjuk...
Én itten kérem lemaradtam, méghozzá piszkosul. Már vagy egy hónapja nem írtam semmit, ráadásul akkor is is főleg háborogtam, úgyhogy most könnyedebb témával folytatnám.
Sikerült túlélnünk a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó nagy zabálás(oka)t, a nagyszülők töltött káposztája például (sok más egyébbel együtt) érintetlenül landolt a mélyhűtőben, jó előre bespájzolva a volt-van-lesz gáz-és főzésmentes időszakokra.
Mióta gyerekeim vannak, be kellett látnom, hogy az asztalterítő használata nemcsak felesleges, de veszélyes is, így a korábbi karácsonyi terítő idén feldarabolásra került, és más, maradék anyagokkal együtt tányéralátét formában találta meg új identitását. Az ebédlőasztal családösszetartó erejére optimalizáló barátnőm szerint ez nagyjából istenkáromlás, no de sebaj.
Nos, most pedig nézzük, ha (szerintem) terítő nem is, mégis mi kell a gyerekek köré az ebédlőasztalra.
Nyakkendő (azaz előke, vagy más néven partedli):
ebből ilyeneket próbáltunk:
Na, melyik a legocsmányabb?? hát, nálunk a konyharuhás, műanyag csipesszel, de tartós használat és sok mosás után a csupanylon is csodálatos termékké bír változni. Egyéb tapasztalatok:
Nem kétlem, hogy néhány, rendkívül innovatív terméket sikerült kihagyni a próbákból, örökre sajnálni fogjuk. Azonban a fenti variációkkal végzett véges számú kísérlet alapján is kialakult bennem egy kép arról, vajon milyen lehet az ideális előke: nagyméretű, elöl textil, hátul nylon, alul zsebes, és bele lehet bújtatni a kezeket is. Ha valaki látott ilyet akárhol is, szóljon, hogy mi is tudjuk, hol lehet kapni!
(folyt. köv.: evőeszközök, tányérok, etetőszékek)
Az alábbi dumát PikPok Marketing Izék blogján pötyögtem be kommentként, de ha már leírtam, gondoltam, átmásolom ide is:
"Ma én is patikáztam. Szép színes szórólap, rajta a duma: nyereményakció a patikában: aki BIZONYOS, A PATIKÁBAN KIFÜGGESZTETT feltételekkel vásárol, törzsvásárlói kártyát kap, meg sorsoláson vesz részt. Kérdem az eladót, mik a feltételek, nem látom kiírva- a törzsvásárlói kártya ugyanis nem jött volna rosszul, mindig itt patikázunk, bár baromi lassúak a gyógyszerészek, DE lehet parkolni, ÉS egészségpénztári kártyával fizetni. Macánk elmegy hátra, megnézi a pult mögötti falra kiragasztott A4-es lapon a kinyomtatott e-mailt (arra ritkán járnak a vevők, ugye, pedig akkor nem kéne kérdezősködni, olvasni már általános isiben megtanultam, köszi), visszajön: "5000 Ft feletti vásárlás esetén lehet részt venni a nyereményjátékban, de az ötezerbe nem számítanak bele a GYÓGYSZEREK". Talán tetszettek volna akkor az egész bulit hagyni a fenébe, legalább a magam fajtában, aki időnként tizenezerért oltóanyagot meg gyógyszert vesz a gyerekeinek furcsa módon A GYÓGYSZERTÁRBAN, legalább nem keltették volna azt az érzést, hogy kifejezetten leszarnivaló törzsvásárló vagyok."
Ez nálam kiverte a biztosítékot.
Kicsit nézelődtem ugyanis a neten, milyen cd-t vehetnénk kiskorúaknak karácsonyra. Most az önkényes válogatás jegyében csak egyetlen nekem nem tetszőről pötyögök, ezért előre is elnézést kérek mindazoktól, akiknek a terméke most kimarad (biztos több ilyen is van).
Be kell vallanom, hogy maximálisan népzene hívő vagyok, ami nem feltétlenül jobb, mint bármi más, csak éppen nem olyan. A fenti vonzalmammal ráadásul nem számítok egyedi esetnek a famíliában, így aztán a fiatalság is előbb jut ebben a családban Kolompos vagy Korpás Éva cd-hez, mint Ovizsúrhoz. Utóbbinak ezt olvastam az ajánlójában: "Végre megérkezett az első olyan lemez, amelyen a klasszikus gyerekdalokat diszkóritmusban hallgathatják az ovisok." jó. Aztán pár sorral lejjebb aszongy': "A legkisebbek is úgy táncolhatnak, bulizhatnak, mint a nagyok!"
Kedves Szülők, tessék a kezüket a szívükre tenni! Ugye, egyikünk se lenne rá büszke, ha az óvodásunk úgy bulizna, mint mi magunk nagykorunkban? (nem beszélve arról, hányan kapnának alkoholmérgezést a kiskorúak közül..) Úgy tűnik azonban, hogy a marketingduma nem bírt annyira félremenni, hogy ne legyen igény a nagyszerű produkció második albumára (Ovizsúr 2), vagy mégiscsak léteznek a bulikezelésükre büszke apukák és anyukák.
Tegyük fel, hogy demokratikusan gondolkodunk; ha nekünk kiadják a népzenei feldolgozásokat cd-n a kölöknek, legyen meg a diszkósoknak is az ő akaratuk. De nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a Boci-boci tarka, a Süss fel nap és még néhány, ezekhez hasonlóan a végletekig elcsépelt gyerekdal repertoárba válogatása nem árulkodik a zenei ízlés kifejezett igényességéről, inkább csak a "valamit dobjunk össze" című, munkaerő- és időkímélő elv alapján történő profitmaximalizálás terméke lehet. Esetleg nem lehetett volna úgy válogatni, hogy az ovisok ne adj' isten még újat is tanuljanak a cd-ről?
A család felnőtt férfitagjai szerint minden nő imádja a turkálót (néha a pasiknak is lehet igazuk). Továbbá: szerintük ez egy megmagyarázhatatlan és érthetetlen vonzalom, de különösen károssá és üldözendővé akkor válik, amikor az ember lánya a család kiskorú férfitagjait is magával cipeli az szent helyre (ti. a turkálóba). khmm..
Gyerek és/vagy háziállat mellett új ruhát vásárolni már majdnem bűn, de szerencsére néhányan megteszik, így aztán az ő levetett holmijaik között tudunk mi a későbbiekben keresgélni. Ők azok, akik a gyerekeiket is új ruhába csomagolják, utóbbiak meg jók lesznek a mieinknek. Fájdalom, hogy a turkáló is akkor az igazi, ha az ember végtelen (vagy legalábbis a végesnél lényegesen nagyobb) mennyiségű hazai fizetőeszközt bír áldozni a göncökre, így azonos összegből 10x akkora ruhatárat lehet összehozni- feltéve, hogy bírja a gardrób kapacitással.
Tegnap találtam a neten is egy gyerekruha second handet. Magamnak nem mernék próba nélkül ruhát venni a neten, de a gyerekre élőben se nagyon próbálgatjuk a gúnyát (szerintem a harmadiknál meg is verne bennünket). A ruhafalva.hu-n méret és nem szerint lehet válogatni a ruhák között, 10 ezres vásárlás felett ingyen kiszállítják a csomagot. A ruhafalva elnevezés nekem a babafalvára hajaz, de annyi baj legyen. Az áraik drágának tűnnek valamelyest, de egyrészt el vagyok kényeztetve a helyi turkeszek 290-es gyerekruhaáraival, másrészt nem remegek be azon, ha a gyerek valami noname cuccban szórja magára a homokot/sarat/a többit már le se merem írni. Aki viszont ragaszkodik minimum a H&M ruháihoz, a blokkjairól viszont könnyű szívvel mond le, annak tuti a hely. A "borzasztó büszke anyukák" pedig az "új" ruhával elégedett kölök fotóját is beküldhetik, ez is felkerül az egyébként igen csinos honlapra (az oldal blogja szerint lopják is tőlük a designt rendesen).
Nem vagyok 100%-ban híve az otthon felépített hintáknak, csúszdáknak és mászókáknak, de azért akad egy-egy pillanat, amikor én is megfogadom, hogy többé a büdös életben nem viszem a gyerekemet "igazi" játszótérre. Aztán persze nem tartom be, mert alapvetően jó hely az a játszótér. És rá kellett jönnöm, hogy ami ott folyik, az kérem a kőkemény, hamisítatlan, 2008-as Magyarországot mutatja be, és asszem ezt is látniuk kell a kölyköknek, ha nem 6 évesen akarjuk őket ezzel először meglepni.
Van a kerti játszótereknek egy rahedli előnye, nem kell sorbaállni a hintánál, nincs kutyaszar a környéken, könnyű visszaszaladni a konyhába lezárni a húslevest, stb, stb. Nincs is azzal baj, ha valakinek van otthon ilyenje, ha ügyeskezű a papa, vagy a család tud rá áldozni 20-30-40 ezer vagy akárhány forintot, ám legyen (hozzáteszem, az azért elég drága mulatság, hogy akkora kínálatot hurcoljunk a kertbe, mint a játszótéri.. ez a buli már a telekméretnél kezdődik, ugye). DE: van egy nagyon fontos dolog, amit nem szabad elfelejteni: játszótérre a szocializáció miatt IS hurcoljuk a kölyköket (meg magunkat). És ez az egész alapvetően egy tökjó program: mindenki levegőn van, anyukák elduruzsolnak az éppen aktuális bababoltos akciókról, gyerekek megtanulnak homokozólapáttal verekedni, így kerek a világ.
És akkor jön (feltehetően este) a baromarcú, és belevizel a csőcsúszdába. Ilyenkor jól jön, ha sűrű befeléanyázások közepette sarkon tudunk fordulni, és haza tudunk menni a mi kis steril csúszdánkhoz/hintánkhoz/akárminkhez.
Mikor kapja meg a gyermek az első telefonját? Tudom, úgy 8 hónaposan, amikor valamit muszáj összenyálaznia, és kezdetben megpróbáljuk becsapni a saját, "már egy éve nincs divatban", és "az aksija úgyis döglött" exmobilunkkal. A gyerek persze nem hülye, csak kicsi, hamar rájön, hogy anyáé villog, az övé meg nem. Ezeket a játszmákat mindenki ismeri, aki nem született egy évezredben a gyerekével.
De mégis, hány év alatt dumál rá bennünket az drága gyermek, hogy vegyünk neki egy igazi, saját mobilt, amiről aztán saját jogon telefonál (a mi pénzünkön)? Gondolom akkortájt következik ez be, miután végleg lelökött bennünket a monitor előtti székről is..
Szinte kizárt, hogy lesz beleszólási jogunk a választott telefon dizájnját illetően, úgyhogy nem árt mielőbb elkezdeni az ismerkedést a nagyobb cégek "Kids Phone" ajánlataival. Mert azzal azért remélem mindenki tisztában van, hogy már évek óta gyártanak kifejezetten gyerekmobilokat is. A mobilarena.hu például nemrég számolt be a Samsung S3030 Tobi telefonok piacra kerüléséről, amiket kifejezetten a 10(!) éven aluliakra pozicionáltak. Ezek a gyerekmobilok lényegében minden olyan funkciót ismernek, amikről mi már a sajátunkban sem tudjuk, hogy mire valók, ráadásul külön biztonsági elemeik is vannak- mert ugye a szülőknek ezzel a legegyszerűbb eladni a terméket. Így például egy gombnyomással lehet SOS smst, vagy hívást indítani róluk, bejövő hívás imitálására is képesek, egy másik márka termékén pedig GPS is figyeli, ki, merre kószál éppen....
Azért nekem ez a biztonság duma kicsit gyanús. A japánok jónak mondható közbiztonsága nem akadályozta meg őket abban, hogy jónéhány gyerekmobilt piacra dobjanak. A dolog náluk vissza is ütött, most már ott tartanak, hogy a fiatalok túlzott mobilfüggőségének leküzdésére a kormány külön programot indított...
Nem annyira követem a mobilpiacot, hogy tudjam, kapható-e már igazi gyerekmobil nálunk is, vagy ez csak a dagadt amerikai és a kütyüfüggő távol-keleti gyerekek kiváltsága (a samsung Tobi jön... állítólag /konkrétan Európába- de gondolom, beletartozunk/). Gyerek, vagy inkább kamaszbarát előfizetési csomag azonban nálunk is van, pl. a Pannonnál. Ez félig kártyás- félig számlás előfizetés, a szülő utólag, de fix összeget fizet havonta, így megakadályozható, hogy a gyermek 15 ezres számlákat produkáljon. Ha a szülő hó közben esetleg úgy találja, a gyerek megérdemel még egy kis smseznivalót, akkor feltöltőkártyával segítheti ki az elvonási tünetektől őrjönő kamaszt (csak mert a különböző addikciók is nagy divatnak számítanak mostanság).
Ma nem írok semmiféle vásárlásról. De eszembe jutott valami, amivel nem fogom megváltani a világot, de megosztom. Öreg rókáknak nem való, inkább első gyerekkel "rendelkezőket" érint a dolog, közülük is csak a nagyon elfoglaltakat. Filozófiaóra indul!
Fórumokban lehet találkozni a "falhoz csapkodnám időnként a kölyköt" kontra "minden csupa rózsaszín mióta van gyerek" anyukák csatározásaival. Utóbbiaknak valószínűleg jó modellt örökített át a család (vagy nem kell házimunkát végezniük, mert a család pénzből is jó adagot örökített át), de nem mindenki ilyen szerencsés.
Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb anyuka így működik: "ha leteszem végre a kölyköt aludni, akkor fellélegezhetek, és leülhetek a fenekemre (rusztikusabb kifejezést kedvelőknek: seggemre), hogy elküldjem azt az emilt a csajoknak".
Tegyük fel, hogy a gyerek reggel 7-kor kel, ebéd után alszik másfél-két órát, aztán este 8-ig pörög (ha nem 9-ig, ugye..). Ezzel a módszerrel anyának van bruttó másfél-két boldog órája napközben, de ez se az igazi; közben ugyanis kicsit izgul, hogy nehogy a szomszéd most kezdjen el fúrni, mert akkor oda a boldogság. Ráadásul amíg házimunkát végez, ott sertepeltél a gyerek, nem halad rendesen, amit bepakol, azt a kölök kiszórja, tök macerás az egész ügy, estére katasztrófasújtotta terület a lakás az összes benne lakóval együtt.
A másik módszer viszont kifejezetten korán kelőkre vagy későn fekvőkre adaptálható: ha úgy fogjuk fel a dolgot, hogy amíg a gyerek ébren van, addig nem kell dolgoznunk, akkor minden más csak a logisztikán múlik: vagy belefulladunk a koszba, vagy akkor végzünk házimunkát, amíg a gyerek alszik (hát, porszívózni mondjuk nem ajánlott). Így reggel ekészülhet a reggeli mellett az ebéd, meg a tízórai, a délutáni alvásidő alatt az uzsonna, meg a vacsi, plusz lemegy a mosás-vasalás-felmosás, és akkor már egész jól állunk. Tudom, tudom, mindenhol azt írják, hogy a gyereket be kell fogni a főzésbe, mert milyen szívesen segít, és milyen frankón megtanul majd sütni-főzni.. Könyörgöm, egy kétéves?? Ne is legyen a konyhában, amíg valami fő a gázon... Meg az egész ügy kivitelezhetetlen, ha több gyereket tartunk otthon.
Ez utóbbi módszerrel van napi nettó 3-4 pörgős óránk, a többi időt meg együtt tudjuk tölteni a gyerekkel. Játszva. Együtt és nem csak mellette. Ha egyszer vissza kell menni dolgozni GYED után, akkor se lesz több időnk a háztartásra, csak kevesebb a gyerekre.
Persze, az egész csak elmélet, lehet kifogásokat keresni, hogy kell porszívózni is (én nem szoktam mindennap), meg ott a kert is (télen pl. nem nagyon kell vele foglalkozni), meg a kutya, stb., és tényleg van olyan, aki nem tud így működni, mert pl. dolgoznia is kell valamikor.
Ami fontos lehet, az a szemlélet, hogy addig pihenünk, amíg alszik a gyerek, vagy addig, amíg ébren van. Nem akarok kioktatni senkit, csak leírtam, mit gondolok. És ha valakinek a felmenői azt vallják, hogy a "gyerek az probléma", akkor nem könnyű megtalálni az egyszerűbb utat. Tapasztaltam a saját bőrömön.
(azért tegyük hozzá, szerintem még a jó logisztikus is-ha őszinte- bevallja, hogy néha-néha ő is falhoz csapkodná a gyerekét)
Ti mikor pihentek?
Nálatok minden rózsaszín? Írjátok meg, hogy csináljátok, hadd okuljunk belőle!
Boldog lehet az, akit olyan kreatív felmenőkkel áldott meg az ég, akik nem kérdezik meg karácsony előtt, mit is adjanak ajándékba. Én most a kevésbé boldogoknak ajánlanék pár ötletet, mit lehet a rokonoktól kérni MAGUNKNAK, aminek a GYEREK (is) örül. (tudom, tudom, 104-es bundagatyát, de ennél legyünk most egy kicsit egoistábbak...)
Ide még szükségeltetik kérem 3 darab ötlet, hogy meglegyen a bűvös 10-es lista (női magazinok után szabadon, ugye.) Ezennel versenyt hirdetek e három hely kitöltésére! A legjobb ötletek szerzőit barátságos virtuális vállveregetéssel jutalmazzuk!
Ti mit kérnétek karácsonyra?
A fenti mondat Zacher Gábor (toxikológus főorvos) szájából hangzott el nemrég a Kossuthon, arra vonatkozóan, hogy Hajtman Ágnes (nem tudjuk, mi a szakképzettsége) a Levegő Munkacsoporttól felsorolta, milyen hagyományos technikákkal mosogat otthon. Zacher szerint a mai modern- rohanó lét mellett nem igazán engedhetjük meg, hogy a korszerű takarítószerek helyett a régiekkel szivassuk magunkat, pláne, hogy ezzel nem javítanánk igazán a mérgezettségünkön. A teljes beszélgetés egyébként meghallgatható itt (úgy kb. a 33. perctől, de előtte se rossz).
Akinek a designer biliktől indul be a nyálelválasztása, annak PikPok mostani postjait ajánlom inkább.
A mi háztartásunkban teljesen jól működik a hagyományos bili- rettenetes matricák egyetlen legális gyűjtőhelyeként is. Kiskutya és tigris formájú éjjel(nappal)iedényre nem is fecsérelném itt a szót. Egy hasznos dologra azonban ráleltem a Brendonban a "bili és WC-ülőke" kategóriában: Stuff Bili Potette Travel Potty a Brendon által kreált, furcsán angol-magyar, ember-meg-nem-jegyzi neve a cuccnak, de ha egyszerűen a "mobilbilit szeretnék!" mondattal támadjuk le az eladót a boltban, valószínűleg sejteni fogja, hogy mit akarunk. A Brendon linkelte a gyártó hivatalos oldalát is, látszik, hogy nem magyar a cég (.uk), mert a bemutató videón egy parkban veszi igénybe anyuka az utazóbili szolgálatait. (A magyarokkal ellentétben ők ezek szerint nem pisiltetik a gyereket az szent fűre.) A cég oldala eggyel frissebb verziót reklámoz, mint a babaáruház, a Potette Plus ugyanis szűkítőként is bír működni. De a lényege az erdeti verziónak is ugyanaz: összehajtva belegyömöszkölhető egy átlagos hátizsákba, innét kezdve bárhol felállítható. Ez hülyeség- mondhatják sokan. Lehet. De utaztatok Ti már a királyi vasúttársaságunkkal? Ne adja Isten, hogy ott kelljen pisilnie a gyereknek, utazóbili nélkül... 2490 az ára. (forintban)
(ja, adnak hozzá pár zacsit a vásárláskor, és persze létezik ebből utántöltő is, de vsz teszkószacsival is tökjól üzemel).
/még egy dolog: jobb a gyermeket pelenka után rögtön a WC-re szoktatni, és nem biliztetni, de ez nem minden szülőnek sikerül.. meg akkor megint ott a MÁV- klotyó problematika/
Manapság mindent az anyaméhben illik kezdenie egy valamirevaló gyereknek, ha felelős szülőkkel áldotta meg az ég. Egyes vélemények szerint ebbe beletartozik a szájápolás is, mások szerint meg nem. Hát nézzük:
Ezt mondja a fogorvos:
Megbízom a fogorvosomban. Szerencsére nem kell kifejezetten sok pénzt otthagynunk nála, így az elégedettségem hátterében nem csupán a "ha már ennyit fizettem érte, akkor biztosan jó is" érzése álldogáll. Az a fajta doki, aki az évi rendes fogászati ellenőrzést ingyen elvégzi, és még mosolyogni is tud mellé.
Persze kikérdeztem a gyerek-szájápolással kapcsolatban: mint rendes fogorvos, azt vallja, hogy az első fogak kibújásától kezdve egy tiszta ruhával le kell törölgetni esténként a fogakat, és onnét kezdve, hogy fogsornak nevezhető a gyerek szájában az a néhány kis fehér cucc, fogkefével lehet súrolgatni. Ja, 6 éves korig a szülőnek (is) meg kell mosnia a gyerek fogait, addig állítólag saját -értsd: gyermek- kezűleg elvégezve nem annyira hatékony a folyamat. Fogkrémben a gyerek Elmex, fognövésre Dentinox krém ajánlott, fluoridtabletta szedése meg nem indokolt- szerinte.
A biznisz az biznisz:
ugye nem gondoltuk, hogy épp a fogkefék maradnak ki a buliból? Van ujjra húzható, elemes, antibakteriális, figurás, talpas, és a kedvencem: illatos, hogy a gyerek kedvet kapjon a fogmosáshoz. Sőt, a dmben láttam olyan szettet, ami mellé homokóra volt csomagolva.
És az én véleményem..
.. ezt is szabadjon leírnom, ha már egyszer a saját blogom épülésére verem itten a billentyűzetet.
A gyerek attól fog fogat mosni, hogy apa-anya is műveli e szent tevékenységet (vagy nem műveli, ugye, de ilyenek meg úgysem olvassák el ezt a postot..). És ez teljesen független attól, hogy a fogkefének van-e figurája, színe, vagy esetleg szaga (azért ha nagyon büdös, dobjuk ki!) A kölyök a mindentaszámbaveszek korszakában fogja majd először lenyúlni a szülőktől a célszerszámot, érdemes ekkorra tehát már beszerezni neki egy saját fogkefét is, mégse kelljen a dinasztikus baktériumokon osztoznia.
Az Oral-B-nek, de asszem a dm sajátmárka babylovenak is létezik a "stages" fogkefesorozata, abból nem túl bonyolult életkor szerint válogatni. A legkisebbeknek ajánlott fogkefék nagyon bizarr csupa műanyagok, de van egy óriási előnyük: a rágókákkal ellentétben beférnek a gyerek szájába, és még kézbe is tudja őket venni. (Kizárt, hogy a rágókákat gyerekekhez mérték akár egyszer is.)
Én magam sose törölgettem ruhával a gyerek ínyét, és mosni is csak olyan egy- másfél éves kor körül kezdtük (ez ugye függ a fogak számától is), viszont szerintem kizárt, hogy egy gyerek 6 éves koráig eltűrje, hogy anya piszkálja fogkefével a fogsorát.
Nem értem a biztosítókat.
Szombat délutáni családi együttlétünkbe csörömpölt bele az egyik nagy biztosító szánnivalóan unott hangú macája- kötelező biztosítást ajánl, akár 40% gyerekkedvezménnyel. Telefonszámot attól a cégtől kapott, akinek az ember egyetlen tollvonással a szülést követő második napon, két méhösszehúzódás között adja ki az összes adatát, beleértve a vadiúj gyereke születési dátumát és egyebeit is. Macát udvariasan megkérem, ne pazaroljuk egymás idejét, nem váltunk biztosítót. De ha olcsóbbat tud, akkor se? Nem. Miért nem? Elégedett vagyok a mostanival (meg gyűlölöm az adminisztratív rohangálást). Oké, köszöni, gyors visszhall után előbb rakja le a kagylót, mint én.
Igen, tulajdonképpen elégedett vagyok a mostanival. De azért tessék mán nekem megmondani, miért nem abba feccolnak energiát a biztosítók, hogy a régi ügyfeleket megtartsák? Helyette inkább béka segge alá viszik novemberben az árakat, hogy lehetetlen időpontokban való telefonálgatással szerezzenek maguknak pár új ügyfelet, meg egy csomó adminisztratív melót. Miért nem írnak inkább a régieknek szívhez szólót (nem telefon szombat délután, levél, gyerekek, levél!), hogy köszi, hogy fizetsz rendesen negyedévente, abból adunk unott hangúéknak fizetést, és ha lehet, ne válts, mert unott hangúék családja éhen hal, te meg belezöldülsz az adminisztrációba. Ráadásul valaki biztosan el fogja cseszni az adatrögzítést, mire abból kikeveredsz, újra itt a november..
Csak én gondolom, hogy rossz az irány?
És mi köze a gyereknek a kötelezőhöz?
Én nem értem a biztosítókat.
Lenyűgöző, hogy mennyien látnak üzletet a Mikulásban a Google tanúsága szerint. Lényegében bármilyen formában eladható a Mikulás- bár én most konkrétan a gyerekekre pozicionált lehetőségek iránt érdeklődtem. Ennél a korosztálynál a levélküldés, Mikulásrendelés, és a barkácsolás témakörébe esett a legtöbb találat. Íme egy kis ízelítő a Télapó ajánlataiból:
..és tényleg! kipróbáltuk. Crayola Mini Kids First Markers a becsületes neve a cuccnak. Tehát filctoll. Lejön kisasztalról, fülcimpáról, és hastetkóként sem túl időtálló. Lekerekített a vége, testvérháborúkhoz korlátozottan alkalmas. Viszont úgy tűnik, nincs túlságosan jó íze... (nem én kóstoltam, de nagyon úgy tűnt...).
Elvileg 1 éves kortól már gyerekkézbe adható. Persze non-toxic, meg ilyenek, de azért erre sose fogadnék, mindenesetre én is igyekszem azzal nyugtatni magam, hogy igaz...
1200 Ft körül lebeg az ára, ezért 8 db-ot kapsz (meg 10 boldog percet, amíg alkotás folyik...).
A hagyományos filcekkel végzett emberkísérleteket követően üdítően sok jó tulajdonsággal bír... Ajánlom.
Nem bírok rájönni, melyik korosztálynak szánták őket... Mert: a rugdalózósnak ritkán diverzifikáljuk a ruhatárát, pláne bennefekvésre alkalmatlan termékekkel. A csúszós- mászós és a rohanós 80 centiseknél minimálisra kell csökkenteni a ruha le-és visszarángatására fordított időt, amikor úgyis futtában (értsd: ő fut...) pelenkázzuk őket. Itt ugye a kantáros nadrág választása, főleg ha társaságba megyünk, hát hogy is mondjam, kikövezi az utat a "kezdő anya a hülye gyerekével" szituációhoz. (A kedvencem: kantáros gatya, ami a lába között 46 kapoccsal nyitható pelenkázáshoz: akkor inkább lehúzom, meg vissza az egészet..)
A kezdődő szobatisztaság idején szintén csak perverz szülőknek ajánlott a címben is szereplő zseniális termékkel tönkrevágni a gyereknek ekkortájt amúgy is gondos ápolásra szoruló önbizalmát. Persze, ha mindenképpen lúzert akarunk nevelni a kölyökből, húzzunk a gatyára még egy pulóvert is, a hatás garantáltan nem marad el.
Sígatyának jó, az rendben van. A stabilan szobatiszta, már önállóan is jól öltözködő gyereknek is oké, de akkor miért gyártják őket 122-esnél kisebb méretben?
Gyanítom, hogy régen derékvédelmi célokkal találták ki őket, csak elfelejtették abbahagyni a gyártást, amikor divatba jöttek a bodyk.
Van, aki praktikusnak tartja? Érdekelne, tényleg.
Ez a poszt nem való annak, akinek van mosogatógépe...
Tegnap lemértem (mobilon, stopper funkció...): nettó 32 percet mosogattam a nap folyamán. Pedig nem is kellett főznöm, maradt elég kaja hétvégéről, tehát valószínű, hogy kevesebb edény fogyott, mint egyébként szokott. Naponta minimum 32 percet tudna nekem megspórolni egy mosogatógép, ha lenne mód besuvasztani a konyhánkba- de nincs, meg még egy ideig sajnos nem is lesz- tehát a bejegyzést nem az embernek szánom, hogy "apukám, igazán vehetnél egy ilyen dögöt karácsonyra"...
Ha tudott a cipőipar egyszerre borzalmasat és praktikusat alkotni, akkor kérem szépen a terméket gumicsizmának hívják.(Időnként megpróbálják a sárga alapszínre felvezetni az aktuálisan trendi rózsaszín mesehőst is, ilyenkor különös szánalmat érzek a tervezők iránt...) Amilyen ocsmány cucc, annyira alapfelszerelés százhúsz centi alattiaknak. Néhány napos kiadós esőzés és ezzel együtt járó szobafogság után az embergyerek ugyanis lényegében elviselhetetlenné válna, ha nem létezne a fent említett remeke az iparnak.
