Nem vagyok 100%-ban híve az otthon felépített hintáknak, csúszdáknak és mászókáknak, de azért akad egy-egy pillanat, amikor én is megfogadom, hogy többé a büdös életben nem viszem a gyerekemet "igazi" játszótérre. Aztán persze nem tartom be, mert alapvetően jó hely az a játszótér. És rá kellett jönnöm, hogy ami ott folyik, az kérem a kőkemény, hamisítatlan, 2008-as Magyarországot mutatja be, és asszem ezt is látniuk kell a kölyköknek, ha nem 6 évesen akarjuk őket ezzel először meglepni.

Van a kerti játszótereknek egy rahedli előnye, nem kell sorbaállni a hintánál, nincs kutyaszar a környéken, könnyű visszaszaladni a konyhába lezárni a húslevest, stb, stb. Nincs is azzal baj, ha valakinek van otthon ilyenje, ha ügyeskezű a papa, vagy a család tud rá áldozni 20-30-40 ezer vagy akárhány forintot, ám legyen (hozzáteszem, az azért elég drága mulatság, hogy akkora kínálatot hurcoljunk a kertbe, mint a játszótéri.. ez a buli már a telekméretnél kezdődik, ugye). DE: van egy nagyon fontos dolog, amit nem szabad elfelejteni: játszótérre a szocializáció miatt IS hurcoljuk a kölyköket (meg magunkat). És ez az egész alapvetően egy tökjó program: mindenki levegőn van, anyukák elduruzsolnak az éppen aktuális bababoltos akciókról, gyerekek megtanulnak homokozólapáttal verekedni, így kerek a világ.

És akkor jön (feltehetően este) a baromarcú, és belevizel a csőcsúszdába. Ilyenkor jól jön, ha sűrű befeléanyázások közepette sarkon tudunk fordulni, és haza tudunk menni a mi kis steril csúszdánkhoz/hintánkhoz/akárminkhez.