Egy autós gyerekülés addig használható, amíg a huzat le nem szakad róla. Ez pedig- hála a folyamatos ficánkolásnak, sáros lábbal tiprás utáni mosásoknak- belátható időn belül bekövetkezik. A babaáruházakban pedig vagy találunk a saját ülésünkhöz valót- vagy nem. (Most tekintsünk el az ártól, mint a vásárlási kedvet erősen negatívan befolyásoló tényezőtől.)
Nemrég találtam rá Miss Scotty varrós blogjára és őszintén örülök, hogy ő is szóba hozta a gyerekülés témát. Olyan természetes egyszerűséggel írta le az elkészítés menetét, hogy rögtön az az érzésem támadt, hogy ezt én is meg tudom csinálni. És valóban. Az eredmény persze nem olyan szép, mint a Varázsollón (ezért inkább nézegessétek az ottani fotót), de jelentem, az ülés működik; éppoly laza mozdulattal került rá az első adag eperfagyi, mint az előzőre.
Ha pedig nekem sikerült, akkor mindenkinek fog, aki látott már varrógépet.
(És nézzétek meg a Varázsolló többi bejegyzését is, nagyon szép munkákat láthattok! Szabásminták is vannak fenn!)
