Ez nálam kiverte a biztosítékot.

Kicsit nézelődtem ugyanis a neten, milyen cd-t vehetnénk kiskorúaknak karácsonyra. Most az önkényes válogatás jegyében csak egyetlen nekem nem tetszőről pötyögök, ezért előre is elnézést kérek mindazoktól, akiknek a terméke most kimarad (biztos több ilyen is van).

Be kell vallanom, hogy maximálisan népzene hívő vagyok, ami nem feltétlenül jobb, mint bármi más, csak éppen nem olyan. A fenti vonzalmammal ráadásul nem számítok egyedi esetnek a famíliában, így aztán a fiatalság is előbb jut ebben a családban Kolompos vagy Korpás Éva cd-hez, mint Ovizsúrhoz. Utóbbinak ezt olvastam az ajánlójában: "Végre megérkezett az első olyan lemez, amelyen a klasszikus gyerekdalokat diszkóritmusban hallgathatják az ovisok." jó. Aztán pár sorral lejjebb aszongy': "A legkisebbek is úgy táncolhatnak, bulizhatnak, mint a nagyok!"

Kedves Szülők, tessék a kezüket a szívükre tenni! Ugye, egyikünk se lenne rá büszke, ha az óvodásunk úgy bulizna, mint mi magunk nagykorunkban? (nem beszélve arról, hányan kapnának alkoholmérgezést a kiskorúak közül..) Úgy tűnik azonban, hogy a marketingduma nem bírt annyira félremenni, hogy ne legyen igény a nagyszerű produkció második albumára (Ovizsúr 2), vagy mégiscsak léteznek a bulikezelésükre büszke apukák és anyukák.

Tegyük fel, hogy demokratikusan gondolkodunk; ha nekünk kiadják a népzenei feldolgozásokat cd-n a kölöknek, legyen meg a diszkósoknak is az ő akaratuk. De nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a Boci-boci tarka, a Süss fel nap és még néhány, ezekhez hasonlóan a végletekig elcsépelt gyerekdal repertoárba válogatása nem árulkodik a zenei ízlés kifejezett igényességéről, inkább csak a "valamit dobjunk össze" című, munkaerő- és időkímélő elv alapján történő profitmaximalizálás terméke lehet. Esetleg nem lehetett volna úgy válogatni, hogy az ovisok ne adj' isten még újat is tanuljanak a cd-ről?