Én itten kérem lemaradtam, méghozzá piszkosul. Már vagy egy hónapja nem írtam semmit, ráadásul akkor is is főleg háborogtam, úgyhogy most könnyedebb témával folytatnám.
Sikerült túlélnünk a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó nagy zabálás(oka)t, a nagyszülők töltött káposztája például (sok más egyébbel együtt) érintetlenül landolt a mélyhűtőben, jó előre bespájzolva a volt-van-lesz gáz-és főzésmentes időszakokra.
Mióta gyerekeim vannak, be kellett látnom, hogy az asztalterítő használata nemcsak felesleges, de veszélyes is, így a korábbi karácsonyi terítő idén feldarabolásra került, és más, maradék anyagokkal együtt tányéralátét formában találta meg új identitását. Az ebédlőasztal családösszetartó erejére optimalizáló barátnőm szerint ez nagyjából istenkáromlás, no de sebaj.
Nos, most pedig nézzük, ha (szerintem) terítő nem is, mégis mi kell a gyerekek köré az ebédlőasztalra.
Nyakkendő (azaz előke, vagy más néven partedli):
ebből ilyeneket próbáltunk:
- sima, hagyományos, textil
- elöl textil, hátul nylon
- csupanylon, alul zsebes
- ikeás, "Barnslig Rand", poliészter, kézbedugós (ez is zsebes alul)
- ikeás, Mata étkészlet kemény előkéje- csak egyszer próbáltuk...
- ruhaszárítócsipesszel hátul összefogott konyharuha
Na, melyik a legocsmányabb?? hát, nálunk a konyharuhás, műanyag csipesszel, de tartós használat és sok mosás után a csupanylon is csodálatos termékké bír változni. Egyéb tapasztalatok:
- a sima textil alatt átázik a body/póló/pulcsi, viszont akárhányszor mosható (a hátul nylonos viszont huzamosabb ideig nem bírja a mosógépet)
- az ikeás-belebújós tuti, mert védi a pulcsi ujját, viszont asszem csak egy (elég kicsi) méretben kapható, amibe a mieink nem fértek már bele, mire igazából elkezdtek egyedül kajálni
- nagyon praktikus, ha van alul zsebe a cuccnak, egy fél tányér tökfőzeléket megállít a gatya felé vezető úton
- a csupanylonba nem tudod az ebéd végén hirtelen mozdulattal beletörölni az drága gyermek maszatos képét- pedig mire elér a fürdőbe, ezt az adagot már simán felitatja a pulcsija ujjával
- az, hogy kötős vagy tépőzáras a partedli, szerintem mindegy. Talán annyi a különbség, hogy a tépőzárasat a gyerek is könnyebben tépi le a saját nyakáról (és hajítja bele a levesbe...)
Nem kétlem, hogy néhány, rendkívül innovatív terméket sikerült kihagyni a próbákból, örökre sajnálni fogjuk. Azonban a fenti variációkkal végzett véges számú kísérlet alapján is kialakult bennem egy kép arról, vajon milyen lehet az ideális előke: nagyméretű, elöl textil, hátul nylon, alul zsebes, és bele lehet bújtatni a kezeket is. Ha valaki látott ilyet akárhol is, szóljon, hogy mi is tudjuk, hol lehet kapni!
(folyt. köv.: evőeszközök, tányérok, etetőszékek)
