Egyszer hallottam egy nagymamáról, akinek több unokája volt, mint pénze, ezért létrehozott egy kis családi könyvtárat a gyerekeknek, hogy ne kelljen minden jó könyvet mindenkinek megvennie. A művekbe bepecsételte, hogy „Nagymama könyvtára”, az unokák meg szabadon hozhatták-vihették őket. Jópofa ötlet.
Na, de ez a „Könyvkukacok” levél, amit nemrég kaptam, ez felbosszantott. Állítólag óvónők hívták életre a játékot, hogy „megszerettessük a gyerekekkel az olvasást” (brhrhrhrh). A lényege: küldj egy könyvet a megadott címre, majd a „játékról szóló” levelet küldd tovább 6 másik embernek a te adataiddal, ők mindannyian szétosztják 6-6 további anyukának, és ettől a 6*6 anyukától fog a te gyereked könyveket kapni. Tehát, te küldesz egyet, kapsz 36-ot, a hülyének is megéri, és lám-lám, a gyereked egyszeriben imádni fogja az olvasást.
Problémáim:
- az egész ötlet ott bukik, hogy inkább azok küldik tovább a levelet, akik egyébként is könyvbarátok, tehát az óvónők azon vágya, hogy a nem olvasó célcsoportot elérjék, eléggé irreális. Erre tetszettek gondolni?
- óvodás gyerekekkel megszerettetni a könyveket- hát, hogy is mondjam, kicsit elkésett próbálkozás
- olvasást megszerettetni meg egy kicsit korai (jaaaaj, tudom, végtelenül konzervatív vagyok, tisztességes óvodás manapság 3 nyelven olvas)
- szinte kizárt, hogy a 36 delikvens összetöri magát, hogy nekem, mint vadidegennek a legértékesebb könyvet küldje el- pláne, hogy semmi biztosíték nincs arra, hogy a későbbiekben akár egy is kiköt náluk
- akárhogy is vesszük, a végén valaki megszívja- lesz olyan, aki küldött könyvet, de nem kapott egyet sem- ciki. Ez engem még akkor is felbosszant, ha nem én járok pórul
- az, hogy a gyerek szereti-e a könyveket, nem attól függ, hogy mennyi van belőle a polcon, hanem elsősorban attól, hogy anya meg apa használja-e őket, vagy sem. Szerintem.
Persze a levélben leírják, hogy ha te nem akarsz részt venni a buliban, semmi gond (köszi), és akad olyan is, akinek bejön a játék. Ez nekik ugyanúgy szívük joga, mint nekem az én véleményem.
Tegnap a Kiskorú ezt mondta: "Ideje lenne vennünk egy új „Annapetit”, nem gondolod, Anya?” Nos, éppen nem gondoltam, de valószínűleg nem bízom a Könyvkukacokra a dolgot.