Bár a nyári szünet nem tipikusan a szülinapi partik ideje, mostanában több gyerekzsúrhoz köthető írásba is belefutottam, gondoltam, megosztom (meg kiegészítem).

Amikor az ember lánya először szembesül vele, hogy a szeme fénye szeretné az összes ovistársát meghívni a lakásba (jobb esetben a kertbe) egy délutánra, ráadásul mindannyiójukat egyszerre, hát, nem a mennyei boldogság érzete az első, amit hirtelenjében érezni fog. Ettől függetlenül egy gyerekzsúr még nem a világ vége (csak majdnem), és legjobb, ha nem aggódunk rajta különösebben sokat. Nézzük, milyen akadályokat kell leküzdeni:

Költségvetés

Ez a legfontosabb kérdés, döntsük el, hogy 10 ezret vagy 90-et szánunk a bulira. Véleményem szerint a népszerűségi indexünk változása nem függ az összeg nagyságától (legalábbis a gyerekek körében), persze azt is el kell dönteni, hogy a gyerekeket vagy a szüleiket akarjuk-e lenyűgözni.

Ha már tudjuk, hogy mennyi a pénzünk rá, könnyű meghatározni, hogy hol legyen a buli? És akkor már azt is tudjuk, hányan férnek majd el.

A meghívottak és a meghívók

Bizonyos szempontból az a jobbik eset, ha a gyermek az összes ovistársát meghívja. A rosszabb, ha mondjuk csak kettőt hagy ki. Nehéz lesz nekik megmagyarázni, hogy azért őket is szeretjük. Lehet próbálkozni azzal, hogy a gyerkőc diszkréten adja át a többieknek a meghívót, de kicsi az esélye, hogy menni fog. Kevésbé romantikus, de 21. századi és olcsó a meghívás, ha a szülők e-mail címére küldünk értesítést a buliról, meg arról, hogy az ő csemetéjüket is várjuk.

Kaja és italok

Ha chipsmentes bulit szeretnénk, akkor Vrábel Kriszta menüjét nyugodtan másolhatjuk innét: Dolce vita: Gyerekzsúr, illetve most a Líra könyvesboltok nagy nyári akciójában találtam rá Frank Júlia gyerekzsúros könyvére; 400 Ft-ért nem nagy kockázat megvenni. Nyilván a neten még vagy 1000 helyen találhatunk alkalmas recepteket, nem érdemes végignézni: a gyerek, ha éhes, eszik, melegszendvics általában tuti befutó, pizzából,  pogácsából is tudnának enni akár naponta. A lényeg inkább a kis méret, ami az odafutok-bekapom-már megyek is időintervallum alatt elfogyasztható.

Ital legyen olyan, ami nem hagy különösebb nyomot a ruhán, limonádénál bonyolultabb cuccra kevés gyerek vágyik (bár van, aki nem szereti a citromot, mondjuk neki ne a bodzaszörp legyen az alternatíva).

Tortából tapasztalatom szerint a csupahab-csupavaj-csupacsoki kevésbé népszerű, mint egy sima gyümölcstorta, amiből még egy óvodás is képes végigenni egy szeletet.

Arcfestés, légvár és egyáltalán milyen játékok legyenek

Eszünkbe ne jusson foglalkoztatni a gyerekeket. Ez nem azt jelenti, hogy menjünk el hazulról, ha kell, legyünk ott, de tökjó játékokat találnak ki maguknak, ha hagyjuk. Ha kertben lehetünk, az nagyban megkönnyíti a helyzetet. Szerintem tökéletesen elég, ha összegyűjtünk egy kupac kidobandó cuccot- például rengeteg nagyméretű kartondobozt, műanyag palackokat, sok-sok labdát, plédeket, esetleg festéket- de az már csak a nagyon  vagy legalábbis eléggé bevállalósoknak. Ha egy csapat gyerek ezekkel nem tud eljátszani, akkor etetni sem érdemes őket....

Nem mondom, hogy az arcfestést és a légvárakat nem élvezik, sőt, imádják, és ha valaki megteheti, béreljen is, mert csak arra kell figyelnie, hogy vér ne folyjon. Ha különleges programot akarunk, de nincs pénzünk ilyenekre, akkor legyünk kreatívak. Mondjuk lemosathatjuk a gyerekekkel az autót (nyári program..), vagy ha megcsúsztunk a készülődéssel, elkészíttethetjük velük a szendvicseket. Azért ilyeneknél figyeljünk oda, például dörzsis szivacsot ne adjunk a gyerek kezébe autómosáshoz, mert drága mosatás lesz...

Aki egy panellakásban rendez bulit, az nagyon-nagyon becsülendő tagja a társadalomnak, és ugorjon a következő pontra. (Bár nem sok tippem van, hogy lehet túlélni egy partit bezárva).

Károk minimalizálása

Hogy beleférjünk az első pontban megszabott keretbe, erre is kell gondolni.

A gyerekünket szólítsuk fel, hogy rakja el azokat a játékait, amikhez nem szeretné, hogy a többiek is hozzájussanak. Aztán tisztázzuk, hogy az előlhagyott játékok viszont szabad prédának tekinthetők, és rendeltetésszerűen BÁRKI játszhat vele.

Az asztalon ne használjunk terítőt, a házirendet pedig mondjuk el a vendéggyerekeknek is. Például, hogy a hálóba nincs bemászkálás. Aztán mindent, ami hiányozna, ha megsemmisülne, rakjunk be a hálóba. És mielőtt végső megoldásként párnacsatát indítunk, nézzünk körül, mi fog eltörni.

Jó mulatást!