Néhány alapszabály a játékokkal kapcsolatban:
1. Gyerekjátékból akkor is egyre több lesz, ha te soha nem veszel semmi ilyesmit
2. A fenti tényen semmit sem változtat az, ha időnként kidobod az újratermelődő cuccokat (WC-papír gurigákat és alufóliatekercsek papírhengereit.)
3. játékot sem tudsz gyorsabban pakolni, mint a kölök. Kár, hogy ellentétes irányban dolgoztok. Ha több gyerek van a háztartásban, a helyzet csak rosszabb (neked).
4. Ha végre volt egy szabad délutánod, és kiselejtezted a gyerekszobában fellelhető kacatok 66%-át, vagy jön az unokatesó látogatóba, és hoz egy zsák, nála kisebbeknek való ("vérciki") cuccot magával ajándékba, vagy a gyereked érkezik üdvözült mosollyal és egy fél ikeás zacskónyi szeméttel, amit a nagyszülőktől sikerült elkuncsorognia.
5. A gyerek legértékesebb tárgyai nem nagyobbak, mint 2*2*1,5 centi, és egy készlet minimum 60 darabos az ilyenekből. Ha egyet is kidobsz, másnap keresni fogja (az esti rendrakásnál viszont fogalma sincs, miről beszélsz, amikor a kis mütyüröket keresed. Látni végképp nem látja ilyenkor ezeket, szintén nincs tudomása róla, hogy ezeknek van "rendes helyük", ahova lehetne őket tenni.. )
De egyébként nem ezekről, hanem a játéktárolókról akartam írni, viszont ha idebiggyesztek még 2-3 bekezdést, a kutya nem fogja elolvasni. Így marad a lényeg: néhány órás ikeás bóklászás után mi anno ezt választottuk és nem bántuk meg:
Stabilabb, mint a műanyagok, bírja is a strapát, de nem a gyerekosztályon árulták, és több méretben lehetett kapni.