Ma nem írok semmiféle vásárlásról. De eszembe jutott valami, amivel nem fogom megváltani a világot, de megosztom. Öreg rókáknak nem való, inkább első gyerekkel "rendelkezőket" érint a dolog, közülük is csak a nagyon elfoglaltakat. Filozófiaóra indul!
Fórumokban lehet találkozni a "falhoz csapkodnám időnként a kölyköt" kontra "minden csupa rózsaszín mióta van gyerek" anyukák csatározásaival. Utóbbiaknak valószínűleg jó modellt örökített át a család (vagy nem kell házimunkát végezniük, mert a család pénzből is jó adagot örökített át), de nem mindenki ilyen szerencsés.
Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb anyuka így működik: "ha leteszem végre a kölyköt aludni, akkor fellélegezhetek, és leülhetek a fenekemre (rusztikusabb kifejezést kedvelőknek: seggemre), hogy elküldjem azt az emilt a csajoknak".
Tegyük fel, hogy a gyerek reggel 7-kor kel, ebéd után alszik másfél-két órát, aztán este 8-ig pörög (ha nem 9-ig, ugye..). Ezzel a módszerrel anyának van bruttó másfél-két boldog órája napközben, de ez se az igazi; közben ugyanis kicsit izgul, hogy nehogy a szomszéd most kezdjen el fúrni, mert akkor oda a boldogság. Ráadásul amíg házimunkát végez, ott sertepeltél a gyerek, nem halad rendesen, amit bepakol, azt a kölök kiszórja, tök macerás az egész ügy, estére katasztrófasújtotta terület a lakás az összes benne lakóval együtt.
A másik módszer viszont kifejezetten korán kelőkre vagy későn fekvőkre adaptálható: ha úgy fogjuk fel a dolgot, hogy amíg a gyerek ébren van, addig nem kell dolgoznunk, akkor minden más csak a logisztikán múlik: vagy belefulladunk a koszba, vagy akkor végzünk házimunkát, amíg a gyerek alszik (hát, porszívózni mondjuk nem ajánlott). Így reggel ekészülhet a reggeli mellett az ebéd, meg a tízórai, a délutáni alvásidő alatt az uzsonna, meg a vacsi, plusz lemegy a mosás-vasalás-felmosás, és akkor már egész jól állunk. Tudom, tudom, mindenhol azt írják, hogy a gyereket be kell fogni a főzésbe, mert milyen szívesen segít, és milyen frankón megtanul majd sütni-főzni.. Könyörgöm, egy kétéves?? Ne is legyen a konyhában, amíg valami fő a gázon... Meg az egész ügy kivitelezhetetlen, ha több gyereket tartunk otthon.
Ez utóbbi módszerrel van napi nettó 3-4 pörgős óránk, a többi időt meg együtt tudjuk tölteni a gyerekkel. Játszva. Együtt és nem csak mellette. Ha egyszer vissza kell menni dolgozni GYED után, akkor se lesz több időnk a háztartásra, csak kevesebb a gyerekre.
Persze, az egész csak elmélet, lehet kifogásokat keresni, hogy kell porszívózni is (én nem szoktam mindennap), meg ott a kert is (télen pl. nem nagyon kell vele foglalkozni), meg a kutya, stb., és tényleg van olyan, aki nem tud így működni, mert pl. dolgoznia is kell valamikor.
Ami fontos lehet, az a szemlélet, hogy addig pihenünk, amíg alszik a gyerek, vagy addig, amíg ébren van. Nem akarok kioktatni senkit, csak leírtam, mit gondolok. És ha valakinek a felmenői azt vallják, hogy a "gyerek az probléma", akkor nem könnyű megtalálni az egyszerűbb utat. Tapasztaltam a saját bőrömön.
(azért tegyük hozzá, szerintem még a jó logisztikus is-ha őszinte- bevallja, hogy néha-néha ő is falhoz csapkodná a gyerekét)
Ti mikor pihentek?
Nálatok minden rózsaszín? Írjátok meg, hogy csináljátok, hadd okuljunk belőle!